Egy kor pompája a nagykárolyi kastélyban
Szerda kora délután nyílt meg a Károlyi-kastély újabb attrakciója.
A szász ékszer és viselet, valamint ábrázolása a kor festészetében címet viselő tárlatot a Károlyi-kastély földszinti kiállítótermében tekinthetjük meg. Akárcsak a fegyverkiállítás alkalmával, most is a Nagyszebeni Brukenthal Nemzeti Múzeum kölcsönzi ki gyűjteménye egy részét Nagykárolyba. Többet is hozhattak volna, máshova többet küldtek - tudtuk meg -, viszont a biztosítási díj így is igencsak megterheli a megyei múzeumot. A mostani kiállítás tárgyainak eszmei értéke hozzávetőleg 100 ezer lej. Ennek sokszorosa lett volna, amennyiben a két különösen egyedi festményt és pár ékszerdarabot elhoztak volna.
A lényeg persze az, hogy így is megcsodálhatunk például egy 1660-ban készült melltűt. Ilyen tárgyakat pedig nemigen láthatunk a mindennapok során. A tárlat különlegességéről, arról, hogy remélhetőleg sok száz, mi több, több ezer látogatót vonz majd a kastélyba, beszélt a megyei múzeum igazgatója a megnyitó alkalmával. Liviu Marta dr. arra is buzdította hallgatóságát, hogy a tárgyakon túl igyekezzünk meglátni az embert is, azt, aki annak idején hordta ezeket a holmikat. Hágó Nádor, a károlyi múzeum vezetője szintén előtérbe állította azt a tényt, hogy a British Museum után megnyílt, azaz a világ második legrégebbi múzeuma ismét kölcsönzött párja nélküli gyűjteményéből a Károlyi-kastélynak. Illik ide ez a kiállítás. Megemlítette továbbá, hogy ugyan a tárgyak számát tekintve kevesebb a mostani tárlat az előzőnél, azaz a fegyverkiállításáénál, viszont egyediségében, kuriózumában több.
A hajtűk (kontytűk), drágakövekkel díszített arany és ezüst ruhakacsok, illetve csüngők, ruhák és ezek kiegészítői voltak az erdélyi szászok magas gazdasági fejlettségének mutatói, szimbólumai, melyek jellemezték ezt a népet az elmúlt századok során. Az erdélyi szászok viselete a nyugati (osztrák, bécsi) öltözködési szokásokon alapult, melyeket a saját ízlésüknek megfelelően tovább alakítottak, így ezt mindig is az elegancia és a finomság jellemezte.
Ezeket a szempontokat figyelembe véve tervezték meg ezt a kiállítást, mely a XVII-XIX. századi viseletek legimpozánsabb darabjait mutatja be a nagyközönségnek. A bécsi luxus és divat követésének túlzott átvételének és elterjedésének megakadályozása véget, 1752-ben Nagyszeben város magisztrátusa kiadta az úgynevezett „Öltözködési és viselkedési rendeletet", melyben különösen szigorúan előírta a különböző társadalmi osztályokba sorolt városi lakosoknak, hogy ki mit viselhet. Ezzel a lépéssel a város lakosságát kilenc társadalmi osztályba sorolták.
Ez a rendelet többek között előírta, minden osztálynak külön-külön, azt is, hogy milyen ruhákat és kiegészítőket viselhetnek, illetve ezek anyagát. A rendelet betartása igen nehézkesnek bizonyult, ezért mintegy nyolc évvel később, 1760-ban módosítottak rajta, így sokkal szintetikusabb és egyszerűbb lett. A kor divatja azonban azt bizonyítja, hogy a város rendelkezéseinek ellenére sem sikerült megállítani a lakosság költekezését, nagy igény volt a luxus tárgyakra és ezáltal a társadalmi osztályok differenciálódása növekedett. 1766-ban Bécsben újabb tanácskozásokat tartottak a viseleti szabályzatokat illetően, amikor a szebeni céhek megpróbálták a helyi textilt használatát előnybe helyezni, azonban Mária Terézia császárnő megtiltotta ezeket a szabályozásokat.
A kiállítás a múzeum nyitva tartási rendjének megfelelően látogatható.
